Mint nyíl sietve közelg,Szörnyű fájdalom hasít.
Dobban a szív, majd megáll.
Zord vastag falú vár,
Hol jeges szél süvít.
Megfagy a lélek és megremeg.
Telihold világít az éjben,
S rémálom, félelem gyötör.
A test a földre rogy.
Utolsó megfáradt mosoly,
Majd fölsikolt a csönd,
Elhagy az erő, s elszáll az élet.
