Dr. Melancholia: exbillentyűs: Egon

Dr. Melancholia 2007-ben

Dr. Melancholia 2007-ben

Örvénylő halálom

Holdfény nem tükröződik a vízen,
Már a csillagok sem tekintenek alá a földre.
A verőfényes városra sötétség leple hull,
Mély-fekete fátyol, mely elnyeli a fényt.
Tátongó űr-örvény húz lefelé,
Körbevesz, bekebelez.

S csak zuhan-zuhan a mélybe,
A végtelen magába zárja végleg,
Kinyújtott kezei semmibe markolnak,
Könyörgő szavai ráfagynak arcára.
Tátongó úr-örvény húz lefelé,
Körbevesz, bekebelez.

Elgyötört szív, melyből fekete vér foly,
Félelem, fájdalom, szenvedés,
Kétség és reménytelenség
Heve ragadta magával...
Tátongó űr-örvény húz lefelé,
Körbevesz, bekebelez.

Egy megrémült szempár,
Pilláiba temette milliónyi bánatát,
Már csak kiszáradt könnyei peregnek
Ijedtségtől megfagyott, hófehér arcára.
Tátongó űr-örvény húz lefelé,
Körbevesz, bekebelez.

S mélyen a nihil ösvényén,
Azt mondja a test: "elég, elég!"
Utolsó erőtlen sóhaj: ez itt az áhított vég.
Elmúlt, élete végetért.
Tátongó űr-örvény húz lefelé,
Körbevesz, bekebelez.

S mint nyugtalanul bolygó
Testétől megfosztott,
Magányos elhagyott lélek,
A tátongó űr-örvény sűrűjében
Keserves sikoltást hallat,
Majd szétszakad és meghal.

Gyász

Mirmi cicusom emlékére

Tükör

Amikor rád nézek,
szemedben
megpillantom a fájdalmat,
a fekete gyászhuszárok
halált kergetve állnak
rendületlenül,
Lehullottak a téglafalak
rólad, csak a képzeletszülte
rózsaszirmok álmodnak
tavaszt.

Amikor rád nézek.
szemedben
a halál sikolya ver tábort,
esőcseppek törik meg
a csendet,
s a nyikorgó ablak zörejében
hömpölygő véráram
piroslik bennem,
villog a kés a tenyeredben.

Amikor rád nézek,
szemedbe kiül
a döbbenet másodperce,
rájössz, életed törött
árbócként hever
az álmok tengerén,
kristályos gondolatok
törnek fel szilánkonként
elméd tekervényeiből.

Amikor rád nézek,
szemedben
üveges közöny lebeg,
szintelenül viasztesté olvad
a gyertyaláng,
kialszanak a felhők színei,
érdektelenné válnak
a napok sorai,
csapongó vágyak fonnak
körbe tüskéikkel
kapaszkodva gerinceden.

Rád nézek...

Könnyeidet felissza tenyerem
Látom szemedben a könyörgő csendet
A szabadságért áhítozó lelket
És végül megpihen...
Tekinteted sivatagában.