Nektek mindenem odaadnám önzetlenül,Ha rám néztek,
őszinte pillantással mosolygok,
de legkedvesebb tekintetem nem adhatom.
Ha éhesek vagytok,
legszebb tányéromból ehetitek kenyerem,
de az utolsó szeletet nem adhatom.
Ha szomjúságotok olthatatlan,
én kristálytiszta vízzel itatlak
benneteket aranykehelyből,
de a legédesebb kortyokat nem adhatom.
Ha fáradtak vagytok,
nálam otthonra találtok,
de a legpuhább ágyamat nem adhatom.
Ha szó nélkül
csüggtök ajkamon,
legszebb szavaimat nektek adom,
de a legbölcsebbet nem adhatom.
Ha tudatlanul álltok a sötétben,
én gyertyát gyújtok nektek,
de amelyik örökké ég, nem adhatom.
Ha te szomorú vagy,
megkapod legkedvesebb mosolyom,
mert neked tartogattam.
Jó, nekem az arcomra fagyott 31 évi is.
Ha éhes vagy,
tiéd utolsó szelet kenyerem,
nekem jó a por és a homok.
Ha szomjas vagy,
kérheted legkedvesebb, utolsó kortyaimat,
jó nekem a keserű is.
Ha fáradt vagy,
megkapod legpuhább ágyam,
nekem elég a föld is.
Ha némán állsz kíváncsi
emberek előtt,
tiéd legbölcsebb gondolatom,
nekem naivan is szép a világ.
Ha félsz a sötétben,
kérheted utolsó örökké égő gyertyám,
nem számít, ha én félek a sötétben.
Szeretlek...
