Bohó szerelmes kis ének- fekete patak elborul,
s zúgását zengő dalnak hallat,
mert csodás összhang biz'-
sokszerű keserédes szó
a ragyogó árnyék hevében.
Dereng az alkony-
számító értelem,
örül, hogy társa van,
töpreng fényárban,
kétkedve áll,
s újra megküzd az emlékekkel.
Gyönge lélek-
"olyan végtelen és egész",-
Csak halovány mása
már saját tüzének;
végtelent, időt alkot:
bukott érzelem...
visszhang-világban
szebbé feslene a lét,
'mely végül
semmivé borulna véle.
