Magányos csillagok

A világra leszáll az éj.
Telihold világít az ég tetején,
csillagok ragyognak a messzeségből,
élénken tűnnek elő a sötétségből.

Millió égitest tornyosul felettünk,
mégis magányosan élik le kijelölt életük.
S nincs nil, mi összekötné őket,
egyedül, árván, hidegen fénylenek.

S a csillagoké az égbolt, s övéké a csúcs,
a végtelenben születnek, s utat a Tejút húz.
Nem tudják merre, meddig és hová,
s mikor zuhannak a világűr alá.

S ha már a küldetésük véget ért,
játékos fényben zuhannak a mély felé.
S több ezernyi félév alatt
testük apró atomokra szakad;

s a kialudt csillagok helyett
ezernyi újszülött égitest tündökölhet.
Mindegyiknek megvan az elrendelt útja,
társ nélkül élnek a rejtélyes galaxisban.