Hó borította földeken át,Égig nyúló fehér rónán
Unottan robog a vonat,
Monoton csörög, csattog, zakatol.
Csitt-csatt, csörög, csattog, zakatol.
Csitt-csatt, Csitt-csatt, Csitt-csatt...
Mindig ugyanazt mondja.
Csitt-csatt!... hangjában szomorúság.
De senki-senki nem hallja.
Kiált, de senki nem hallja.
S kacagva szalad a téli szél,
Gúnyos csókját szórja szét,
Kárörvendő varjú-had -
- Kár-kár: sietve repül
A fáradt vonat fölött.
Bús vonat fölött.
Útját övezi por, s olaj,
Száraz kóró, dudva, muhar
Vigyázba állva gőgösen, sértőn,
S a fém szív-lélek vérzik-sikolt.
Tovább halad, vérzik-sikolt.
Hó borította földeken át,
Égig nyúló fehér rónán
Unottan robog a vonat,
Monoton csörög, csattog, zakatol.
Csitt-csatt, csörög, csattog, zakatol.
