Lehettem volna

Sérülékeny testbe
Érzékeny embernek születtem,
De más szeretnék lenni
A világegyetemben.

Lehettem volna föld,
Fekete, gazdagon termő,
Vagy mérgesen füstölgő,
Magasba törő, lávát okádó hegy.
S lehettem volna óceán,
Hideg, kék és óriás.
Vízesés, mely magasból
Zuhan alá, s csobban a mélyben.

Lehettem volna csillag talán,
Az égbolt magányos gyémántja,
Fényem a Föld felé hullana.
S lehetnék üstökös akár,
A sötét, fagyos űr
Örökké lángoló vándora.
Lehettem volna vihar,
Üvöltő szél, zápor és zivatar,
Villám, mely haragosan villan.

Lehettem volna párduc,
Tigris vagy oroszlán,
Vadóc macska,
A szeretet és gyűlölet angyala.
Lehettem volna keselyű,
Könnyű, kecses, gyönyörű,
Szabadon szárnyaló árny,
Dögevő kegyetlen madár.

S mivé lettem?

Egy primitív faj női alakjaként
Élem kijelölt életem.
S eme érzelem nélküli
Sivár világban
Keresem létem értelmét.