Tükör

Amikor rád nézek,
szemedben
megpillantom a fájdalmat,
a fekete gyászhuszárok
halált kergetve állnak
rendületlenül,
Lehullottak a téglafalak
rólad, csak a képzeletszülte
rózsaszirmok álmodnak
tavaszt.

Amikor rád nézek.
szemedben
a halál sikolya ver tábort,
esőcseppek törik meg
a csendet,
s a nyikorgó ablak zörejében
hömpölygő véráram
piroslik bennem,
villog a kés a tenyeredben.

Amikor rád nézek,
szemedbe kiül
a döbbenet másodperce,
rájössz, életed törött
árbócként hever
az álmok tengerén,
kristályos gondolatok
törnek fel szilánkonként
elméd tekervényeiből.

Amikor rád nézek,
szemedben
üveges közöny lebeg,
szintelenül viasztesté olvad
a gyertyaláng,
kialszanak a felhők színei,
érdektelenné válnak
a napok sorai,
csapongó vágyak fonnak
körbe tüskéikkel
kapaszkodva gerinceden.

Rád nézek...

Könnyeidet felissza tenyerem
Látom szemedben a könyörgő csendet
A szabadságért áhítozó lelket
És végül megpihen...
Tekinteted sivatagában.