Lélektánc

Szomorú lángjait ontja,
nyugalomra térő-
öreg halovány csillag,
s olykor-olykor beleremeg
az éji csönd
dübörgő zajába.
Szellő-
játékos selyem fuvallat
a fák lombjai
között,
rezgő levelek
lágy zenéjére
lélektisztító
táncot rop.
S árva-
magányos vad-virág,
könnyező szirmain
megtörik
a Hold balzsamos fénye-
zubogó ezüst vére - gyógyír
elevenen lüktető sebére.
Egy fehér
angyali tünemény,
rohan - rémülten pásztázza
a dzsungel
végtelen útjait,
- búcsút int ereje -
s szárnyait bontva
zuhan alá
a semmibe.